„Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” – Kolossé 3:17
Nem titok, hogy szeretem a jó történeteket.
Szeretem olvasni őket, de leírni is. Semmi sem bilincsel le jobban, mint az életszerű, közeli, emberi történetek. Ezek ragyognak!
A történeteknek erejük van a tanításra és arra, hogy megmozdítsanak minket. Felnyitják a szívünket, felfedik érzéseinket és segítenek kialakítani a meggyőződéseinket. A jó történetek gyakran segítenek megbirkózni félelmeinkkel, szorongásunkkal és előremozdítanak a magabiztosság, a cselekvés felé.
A világ és saját büszkeségünk arra ösztökél, hogy jó történeteket adjunk elő. Arra, hogy a legjobb oldalunkat mutassuk a barátainknak. Arra, hogy a közösségi médiában a legelőnyösebb képeinket posztoljuk. Arra, hogy olyan rendet és szépséget mutassunk, amilyet csak lehetséges, hogy a történetünk jónak hangozzon és látszódjon. Hogy mi magunk jók legyünk.
De észrevetted már, hogy milyen történetek terjednek vírus-szerűen az interneten?
Azért írok, hogy elmondjam, nem mindig a csinosan összepakolt életek. Sőt, leggyakrabban nem, hanem azok a szavak és videók, melyek nyersek és őszinték, azok, amelyek a nehéz időkbeli reményről, a félelmen túljutó szeretetről, hamisság felett győzedelmeskedő igazságról, szabadulás miatti háláról szólnak. Neked is eszedbe jut egy ilyen, ugye?
Miért van ez?
Úgy vélem, hogy ez azért van, mert olyan módon lettünk teremtve, hogy vágyódjunk egy megváltó történet után.
A Biblia tulajdonképpen – a kezdetektől fogva – egy hosszú történet, ami egy hegyeken és völgyeken keresztülhaladó hihetetlen utazásról mesél, hitről és félelemről, várakozásról és vágyakozásról… mindaddig, amíg a remény, az önfeláldozás és a szabadítás végül teljes győzelmet arat. Milyen dicsőséges, hogy a szűkölködők tökéletlensége elvezet a tökéletes Szabadító iránt érzett háláig.
Ez a legerőteljesebb történet, melyet valaha elmondtak.
„Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.” – Zsoltárok 69:31
Jézus a hálánk maradandó forrása, ebből pedig az következik, hogy ha egyszer megmentett, akkor el kell mondanod a történetedet!
Ma válaszd a hála szavait a félelem szavai helyett!
Azt mondod: Nem tudom elmesélni a történetemet, mert…”
Túlságosan zavaros.
Túl tökéletlen.
Még befejezetlen.
Túlságosan határozatlan.
Túlságosan nehéz.
Túlságosan (ide bármit tehetsz…)
De várj csak!
Emlékezz, hogy egyáltalán nem a tökéletes történetek a legjobbak. Tudod, azokkal senki sem tud azonosulni igazán. Azok a legjobb történetek, melyeknek a középpontjában a tökéletlen történetünk közben megélt remény és hála áll, hiszen az ilyenek minden dicsőséget rólunk a történet igazi hősére irányítanak… a mi tökéletes Megváltónkra.
Ha valóban megéltük ezt a fajta állhatatos, őszinte hálát a tökéletlen történeteink között… akkor annak terjednie kell.
A félelem nem uralkodhat egy hálával teli szívben.
Harcoljunk hát a félelem ellen és magasztaljuk Jézus nevét azáltal, hogy megosztjuk hálánk történeteit újra és újra…
Az Ő lábainál,
Whitney
Fordította: Virág Eszter
Forrás: https://lovegodgreatly.com/fighting-fear-gratitude/
BESZÉLGESSÜNK: Oszd meg velünk kommentben hálás történetedet!