Ó, de mennyire szeret

Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem!

 Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” – Róma 8:35,37-39

—————-

A ház még csendes, a nap sem kukucskál át a fák fölött, hogy köszöntse a napot. És mégis, a sötétben, Te velem vagy.

Ahogy várok a Te Szavad világosságára, jelenléted eltölt, emlékeztet, hogy nem számít, mit hoz a mai nap, Te vagy az én szilárd alapom és én a Te megváltottad.

Várakozás közben eltölt szereteted.

Biztos, hogy a mai napnak is lesznek örömei és kihívásai – örömök, melyek által megízlelhetjük a Te teljességedet mindaddig, amíg nem találkozunk szemtől szemben, kihívások, melyek, kétség sem fér hozzá, félelmet akarnak suttogni a fülünkbe. Így csúszik be a sötétség.

De többé nem adom meg magam a félelemnek, amikor néven szólít, hiszen semmi sem választhat el Tőled.

Sem élet, sem halál.

Sem angyalok, sem földi uralkodók.

Sem az, ami ma jön, sem az, amit a holnap hoz.

Sem a hatalom, ami suttog, kísért és fenyeget.

Sem a legnagyobb magasság, sem a legnagyobb mélység.

Semmi.

[Ezt addig ismételgetem, amíg a szívem meg nem győződik róla.]

Nem, semmi. Sem a múltam, sem a mai napom vagy a jövő, melyet nem láthatok – semmi sem képes elválasztani engem szereteted mélységétől.

Uram, érzem. Ha rajtam múlna, kóborolnék.

Az elmém – túlságosan feledékeny; a figyelmem – túlságosan széteső.

De Te, Istenem. Nincs senki hozzád fogható.

Te megmaradsz.

Az értelmed túlságosan erős. A szereteted túlságosan mély. Kiterjesztett karjaid túlságosan szélesek. Az áldozatod túlságosan nagy. A győzelmed túságosan biztosított.

Te kitartasz és a gyávákat hódítókká teszed… nem azért, amit mi teszünk, hanem azért, aki vagy.

A Te hatalmas szereteted miatt…

———–

Jézus, azt, aki ma nem érzi magát szeretettnek – azt, aki úgy érzi, ma nem tud bízni a szeretetedben – emlékeztetnéd őt arra, hogy még mindig mellette vagy? Hogy érte vagy?

A szereteted sosem változik – még a sötétben sem.

———–

Isten Gyermeke, elfelejtetted volna, hogy nem kell a tetteiddel kiérdemelned Isten szeretetét? Semmi olyat nem tehetsz, amivel elérhetnéd, hogy Isten jobban szeressen annál, ahogy most szeret. Semmit olyat nem tehetsz, amivel elérhetnéd, hogy Isten kevésbé szeressen annál, ahogy most szeret. Szeretete feltétel nélküli, egész, teljes. Az ő szerette vagy, semmi sem képes elválasztani Krisztus szeretetétől!

Ő szeret téged!

Ó, de még mennyire szeret!

És ő soha, soha nem mond le rólad.

Ezért ma… végy egy nagy levegőt, mondd ki azt, ami a szívedet nyomja, és nézd ahogy a Fiú felülemelkedik a sötétségen.

Ő szeret, és a Fény győzedelmeskedik….

A sötétség nem lenne elég sötét neked.” – Zsoltárok 139:12

 

Isten lábainál,

Whitney

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/oh-how-he-loves-you/

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .