Kárhoztatás
A félelem és aggodalom idején néha bűntudat terhel minket az érzéseink megvallása miatt. Jószándékú barátaink pedig arra bátorítanak minket, hogy több hitünk legyen, amitől csak még rosszabbul érezzük magunkat. A szégyen és a frusztráció végül meghiúsítja a hitelességre és a békére való törekvésünket.
A Szentírás abban az esetben is bátorításul szolgál, amikor elkezdjük elítélni magunkat alkalmatlanságunk miatt. Pál arról a szabadságról beszél, melyet a hívők Krisztusban kapnak meg. Azt állítja, hogy nincsen semmilyen kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztushoz tartoznak. Ezek az élet és a reménység szavai. Isten nem úgy ül a Mennyei Királyságban, mint egy főügyész, aki alig várja, hogy megvádolhasson és elítélhessen minket minden egyes ballépésért. Az Ő szerető gondoskodásából kifolyólag elküldte a Fiát, hogy felszabadítson bennünket a bűn és a halál hatalmából. Ezért bátran fordulhatunk hozzá, amikor szenvedünk.
Milyen módon volt bűntudatod, vagy éreztél szégyent a félelem és aggodalom időszakaiban? Képes voltál esetleg arra használni ezt az élményt, hogy közelebb kerülj Jézushoz? Az Úr azt akarja, hogy úgy jöjjünk Hozzá, ahogy vagyunk – Jézus pedig szabadságot adott nekünk arra, hogy ez lehetővé váljon.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szabadságot adtál arra, hogy a Te kegyelmednek hála Hozzád léphessek. Dicsérlek Téged a Te megingathatatlan szerelmedért. Köszönöm a Fiadat, aki értem is meghalt. Uram, kérlek, segíts, hogy meglássam a jóindulatodat akkor, amikor saját magamat szégyenítem meg. Vezessen a Te Szellemed a békességhez vezető úton. Jézus nevében, Ámen.
/YouVersion/
Fordította: Szabó Anna