Félelem és aggodalom – 1. hét / 5. nap

Félelem az irányítás elvesztésétől

Emberi természetünkből adódik, hogy szükségét érezzük, hogy mi magunk irányítsuk az életünket és körülményeinket. Álmatlanul forgolódunk, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt elképzeltük. A Lukács 12-ben Jézus arra emlékezteti a tanítványait, hogy Isten nem akarja, hogy a jövőtől való félelemben éljünk.

Egy gazdag fiatalember eldöntötte, hogy lemond a vagyonáról, és követi Jézust. Ezt látva Jézus arra figyelmezteti tanítványait, hogy az élet sokkal több annál, mint hogy itt és most komfortosan éljünk. Arra tanítja őket, hogy Isten minden teremtményénél értékesebbek. Emiatt pedig tudniuk kell, hogy a Mennyei Atya mindig gondoskodni fog róluk. Ezért nincs helye a hívő életében a félelemnek.

Isten arra vágyik, hogy tudatában legyünk, mennyire törődik velünk. Mivel mindennél jobban szeret bennünket, bízhatunk Benne, hogy mindennel ellát minket. Nem kell nyomulnunk, hogy mi szabjuk meg a jövőt. Isten már mindent kigondolt.

Az életed mely területe feletti uralmat adod át nehezen Istennek? Szeretne gondoskodni rólad. Ha a lehetséges válaszok helyett Rá nézünk, rögtön fényesebbnek tűnik a jövő. Hogyan tudnád ma először inkább Őt keresni ahelyett, hogy a jövőd miatt aggodalmaskodnál?

Mennyei Atyám, köszönöm jóságodat. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy már tudod, mi a terved az életemmel. Segíts, hogy tudjak Benned bízni, és lemondjak a saját akaratomról és vágyaimról, hogy Rád és a Te királyságodra tudjak figyelni. Építsd fel a hitemet, hogy még inkább Téged keresselek. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .