Félelem és aggodalom – 1. hét / 4. nap

Félelem a magánytól

A magánzárka a büntetésvégrehajtás egyik szigorított formája, nem ok nélkül. Legtöbben nem akarunk hosszútávon egyedül lenni. A magányt úgy lehet megfogalmazni, mint a barátok vagy társaság hiánya felett érzett szomorúság. Néhány éve pedig felütötte a fejét a FOMO-jelenség, vagyis az “Aki lemarad, kimarad” jelmondat alapján a kimaradás-szindróma.

A magánytól való félelem miatt elkezdünk a közösségi médiához vonzódni, vagy alkalmatlannak érezhetjük magunkat, mert nem vagyunk képesek lépést tartani mindazzal, amit szerintünk “mindenki más” csinál. Vegyük észre, hogy hívőként nem kell magányosnak lennünk, mert bármikor fordulhatunk a Mennyei Atyához. Nem kell attól félnünk, hogy elhagy vagy cserbenhagy bennünket. Isten készségesen atyjává válik az árvának, és társává annak, akinek nincs férje. Meggyógyítja az összetört szívűeket.

Üresség van az életedben, amit megpróbáltál betömködni? Isten az Ő szerető karjával meg akar erősíteni. Ehhez viszont az kell, hogy elé vigyük az érzéseinket, az aggodalmainkat, a terheinket. Mivel próbáltad megelégíteni azt a vágyakozást, amit csak Isten tud betölteni? Próbáld meg átadni az Úrnak ezt a területet, és várd ki, hogy hogyan változtatja örömmé az ürességet.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a könnyű és a nehéz időkben is szeretsz. Dicsőítelek azért, hogy jelen vagy. Kérlek segíts, hogy érezzem, hogy itt vagy velem. Adj hitet, hogy bízzam Benned még akkor is, amikor nem érzem a jelenlétedet. Bocsásd meg, hogy olyan sokszor más dolgokkal akarom betölteni az ürességet, és köszönöm, hogy megbocsátasz. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

Szintén kedvelheted

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .