Amikor a kegyelem hajt

„Erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr hamarosan visszajön!” – Jakab 5:8

Ahogy életünk különböző szakaszaiban vagyunk, olyan könnyű arra vágyni, hogy előreszaladhassunk. Egy izgalmas interjú talán egy jobb munkát eredményezhet, amivel remélhetőleg új kocsi is jár majd, a kocsi pedig épp kapóra jön ahhoz az úthoz, amelyre el szeretnél menni. Valószínűleg már el is tervezted, hogy milyen helyeket látogattok végig az utazás során – még jóval azelőtt, hogy az interjú egyáltalán lefolyt volna. De az a verseny, amelyet az Úrral futunk nem arról szól, hogy mi mit akarunk csinálni; sokkal inkább arról, hogy kikké akarunk válni. Isten nem szeretné, ha megelőznénk saját magunkat, és arra szólít fel minket, hogy ne előzzük meg Őt.

„Testvéreim, az Úr vissza fog jönni, de addig várjatok türelmesen! Gondoljatok a földművesre, aki türelmesen várja, hogy szántóföldje gazdag termést hozzon! Várja, amíg az őszi és a tavaszi eső megöntözi a földjét. Ti is várjatok türelemmel! Erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr hamarosan visszajön!” – Jakab 5:7-8

Az idősebbik lányom kilenc éves, és a férjemtől örökölte elkeseredett vágyát, hogy sose késsen. (A férjemet egy katona nevelte, míg engem nem.) Mivel messze lakunk az iskolától, ezért tudjuk, hogy minden egyes nap kb. 30 percet kell a kocsiban töltenie mielőtt odaérkezne. A forgalom azonban kiszámíthatatlan, csakúgy, mint a kisebbik lányom reggeli rutinja, ez pedig meglehetősen felidegesíti az idősebbet. A szóban forgó reggelen nem volt túl nagy forgalom, és időben voltunk, habár ez nem bizonyult elegendőnek az én néha túlságosan aggályoskodó, azonban az idő nagyrészében felelősségteljes kilencévesem számára.

-Anyu, el fogunk késni.

-Nem drágám, nem fogunk. Próbálj meg lazítani! Imádkozz, hogy ne legyél ideges!

-Bárcsak előre gondolkodtam volna, és tegnap az iskolában az összes órát tíz perccel korábbra állítottam volna! Akkor nem az utolsó pillanatban érnénk be!

Vajon mi hányszor csináljuk ugyanezt Istennel? Megpróbálunk felnyúlni a trónja fölé, hogy megigazítsuk az Ő szent órájának mutatóit és megbecstelenítsük az Ő szent időzítését ahelyett, hogy bíznánk Benne. Akár jó, akár rossz pillanatokat élünk meg, hajlamosak vagyunk előreszaladni. Ó, pedig Ő arra kér minket, hogy lassítsunk le, és inkább adjuk át magunkat Neki. Minket az Őhozzá vezető úton nem a tatár hajt, hanem a kegyelem.  

  • Amikor fáradtak vagyunk és szem elől tévesztjük a célt, akkor tudjuk, hogy Istennek van ereje arra, hogy az egész világnak megbocsássa a bűneit az Ő egyszülött Fia által. Ismerni a mi Mindenható Atyánkat emberfeletti erővel lát el minket.
  • Amikor fáj és fel akarjuk adni, akkor tudjuk, hogy Isten nem engedi meg a fájdalmat, hacsak az nem vezet szabadsághoz. A tudat, hogy az Ő megváltó terve már be van fejezve, olyan békét ad nekünk, amely minden értelmet meghalad.
  • Amikor valaki elbotlik mellettünk, akkor visszaemlékszünk arra, hogy Isten irgalma a mi hibáinkat is elfedezte. Az Ő határtalan szeretetének ismerete arra ösztönöz bennünket, hogy mi is segítsünk másoknak a saját versenypályájukon ahelyett, hogy hátrahagynánk őket.

Isten egy olyan versenyre hív minket, amelyben a kegyelem hajt bennünket. Velünk kezdődik – mindannyiunkkal – és Ővele végződik. Ha mi, keresztények, türelmesek, alázatosak, őszinték és engedelmesek vagyunk, akkor az út során lassan olyanná válunk, mint Ő. A végén pedig azért emeljük majd fel a szívünket és a kezeinket, hogy Őt és az Ő dicsőségét ünnepeljük, nem pedig magunkat.

 

Az Ő dicsőségére,

Amanda

 

Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.

Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszere nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/run-grace-race/

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .