Észrevenni és legyőzni a személyválogatás bűnét

„Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne kivételezzetek senkivel!” – Jakab 2:1

Büszkén kihúzzuk magunkat, és gyorsan letagadjuk. Mi nem vagyunk olyanok.

Részrehajlás.

Előítéletek.

Diszkrimináció.

“Én olyat nem teszek” – suttogjuk csendesen, miközben idegesen mocorgunk és nem tartjuk a szemkontaktust, hogy elkerüljük a beszélgetést.

De akármennyire is a szőnyeg alá szeretnénk söpörni, ez egy olyan probléma, amivel nagyon komolyan foglalkoznunk kell. A mai egyház sajnos ugyanazokkal a bűnökkel van megfertőzve, mint Jakab idején, amikor a hívek engedték, hogy a személyes preferencia jobban latba essen, mint a mások iránti szeretet. De mi a probléma? Azokat a testvéreket, akikről Jakab beszél jobban foglalkoztatta a saját megigazulásuk, mint  Isten dicsősége, és gyakran mi sem gondolkozunk másképp.

A testünk arra vágyik, hogy azokhoz igazodjon, akik különösen gazdagok, különösen szépek, és különösen befolyásosak. Azonban a szívem felsóhajt az alázatos felismeréstől, amikor eszembe jut, hogy az én Jézusomra a világ szempontjából ezek közül egyik sem jellemző. Sőt, igazából Ő pont mindennek az ellentétét képviselte. Egy névtelen ember volt, aki semmivé lett, és szolgává tette magát (Filippi 2:7). Nem rendelkezett olyan fizikai szépséggel, amely különlegesen hozzá vonzott volna bárkit, az emberek pedig megvetették és elutasították (Ézsaiás 53:2-3)… és az életére törtek.

Jézus mélyre hajolt.

Elég mélyre, hogy elhagyja a mennyei dicsőséget, és hogy egyszerre legyen Isten és ember.

Elég mélyre, hogy egy istállóban szülessen meg, és jászol legyen az első ágya.

Elég mélyre, hogy megérintse a leprásokat, hogy együtt egyen az adószedőkkel, és hogy kiterjessze a kegyelmet a paráznákra.

Elég mélyre, hogy megmossa a tanítványok lábát.

Elég mélyre, hogy helyettünk viselje el a köpéseket, a verést és a szögeket.

Elég mélyre, hogy nekünk ajándékozza az Ő lelkét, és hogy eltemessék.

És elég mélyre, hogy végül dicsőséges győzelemben támadhasson fel.

Szolgává lenni, hogy áldozatkészen szeressük azokat, akiket a világ elutasított? Nincs ennél szebb pozíció. Így tudunk járni a mi Megváltónk lába nyomán – mélyre hajolva, és megalázva magunkat Isten hatalmas keze által, hogy a megfelelő időben majd Ő emelhessen fel bennünket (1 Péter 5:6).

Akiket a világ megtörtnek és elhagyatottnak hív, azokat kell meglátogatnunk a nyomorúságuk közepette.

Akiket a világ szegénynek és méltatlannak titulál, azokkal kell foglalkoznunk, és azokat kell megbecsülnünk.

Akiket a világ figyelmen kívül akar hagyni, akiket diszkriminál, és akiket megaláz, azokat kell jobban szeretnünk magunknál.

A keresztnek hála az irgalom diadalmaskodik az ítélkezés felett.

Te is azon kapod magad, hogy személyválogató vagy? Ne várj tovább a bűnvallással, alázd meg magad, és szeress ma úgy, mint Jézus!

„Ez a királyi törvény az Írásokban található: „Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!”  Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek!” – Jakab 2:8

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg!: Ki lehet az, akit a tetteiddel, a tétlenségeddel, vagy a hozzáállásoddal kiközösítesz? Mi az a lépés, amit a MAI NAPON megtehetsz annak érdekében, hogy a szeretetet és az irgalmat képviseld?

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/recognize-and-resist-partiality/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .