Földi gazdagság, és a biztonság, amely sosem enyészik el

A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott. A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok. Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.” – Jakab 1:9-11

A férje váratlanul veszítette el a munkáját, és megkért minket, hogy imádkozzunk értük.

„Drága barátnőm, annyira tudom, hogy mit érzel…” – kezdtem el gépelni, miközben elöntöttek az emlékek.

Pár évvel ezelőtt az ő szavai akár az enyémek is lehettek volna. Ami az első gyermekünk érkezése miatt egy izgalmas szakasznak ígérkezett, gyász és bizonytalanság időszakává vált amikor hirtelen egy ismeretlen jövővel kellett szembenéznünk.

Amikor jóval a munkanap befejezése előtt lépett be az ajtón, azonnal tudtam, hogy valami nincs rendben. A babát két rövid héttel későbbre vártuk, és az anyaság felett érzett várakozás és öröm közepette pont egy héttel azelőtt mondtam fel teljes munkaidős állásomból. Hol fogunk élni? Hogyan fizetjük ki a számlákat? Az olyan kérdések, mint a betegbiztosítás és a pelenkák, áldás helyett feszültség forrásává váltak.

„De Istenem! – imádkoztam – „Szeretem ezt a várost. A barátaimat. A gyülekezetemet. Ezt a szerény kis házat, amit az otthonunkká alakítottunk, ezzel az éppen befejezett gyerekszobával…”

Uram, kérlek, ne vigyél el engem innen!

És ennyi… ezzel bevallottam, hogy mire alapoztam a biztonságomat – az ismerős tájba és szobákba; a sok tárgyba és sziklaszilárd bankkártyába – ahelyett, hogy a páratlan Istenben bíznék, aki minden holnapomat a kezében tartja már a kezdetektől fogva.

Fiatal házasságunkban a munkahelynek ez az elvesztése kezdetben pusztító erejűnek tűnt. Isten szemszögéből – és nemsokára a mienkből is – nézve azonban ez a formálódás és a növekedés felbecsülhetetlen időszaka volt; valami, amihez akkor sem tudtunk volna visszatérni, és akkor sem tudtunk volna megváltoztatni, ha akarnánk. Megtanultuk, hogy mik voltak a valódi szükségeink, és mit tudtunk nélkülözni. Egyre kevésbé ájultunk el magunktól, és egyre jobban lenyűgözött minket Jézus, és az, hogy mennyire szükségünk van rá. Beazonosítottuk a bálványokat az életünkben, és fájdalmasan lemondtunk róluk. Isten lerombolta a hamis biztonságérzet falait. Egyre jobban értékeltük az apró dolgokat az életben, az új élet csodáját, és egymást, és ez a bizonytalanság napjai közepette is örömmel töltött el bennünket. Abban az időben annyira ragaszkodtam Jézushoz, hogy gyakran azon kaptam magam, hogy a következő imát mondom:

Uram, kérlek, ne vigyél el engem innen!

Ne vigyél el engem erről a bizonytalan földi helyről, amelyben annyira édes és szilárd közösségem lehet veled!

A földi dolgok sohasem fognak megelégíteni minket, és előbb-utóbb mind semmivé foszlik. De Jézusnak hála annyi minden van ebben az életben, ami több, mint amit a szemünkkel látunk. Minden egyes próbával és szükséges megadással Isten írja a történetünket, és azt szeretné, hogy miközben egyre inkább a saját képére formál bennünket azt szeretné, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt (Jakab 1:4). Egyáltalán miért merül fel bennem, hogy bármelyik tervem vagy földi tartalék fölözhetné ezt az ajánlatot?

És veled mi a helyzet, barátom? Ne feledkezz meg arról a munkáról, amit Isten benned akar végezni. Egyetlen napot se pazarolj arra, hogy úgy fuss a világ dolgai után, mintha azokon múlna felemelkedésed vagy bukásod! Nyugodj meg abban a reménységben és biztonságérzetben, amelyet csak Jézus tud adni neked. Tedd magadévá a szituációt, amelybe most helyezett. Járj alázattal! Bízz benne teljes szívvel! Élj hálásan! És örülj annak tudatában, hogy amikor átérsz majd a másik oldalra, akkor egy kicsit jobban hasonlítasz majd Jézusra.

Ó, Jézus, ha dicsekszem, akkor add, hogy Benned dicsekedjek…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg!: A te biztonságérzeted a mennyben gyökerezik, vagy a földi gazdagságban? Vajon van a szívedben olyan anyagias bálvány, amelyet fel kellene adnod?

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/security-that-never-fades/

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .