Dicsérjétek az Örökkévalót! Magasztaljátok nevét! Hirdessétek a nemzetek között hatalmas tetteit! Hirdessétek, hogy neve mindenek fölött való! – Ézsaiás 12:4
Akkor így énekeltek:
„Dicsérjétek az Örökkévalót, magasztaljátok nevét!
Hirdessétek a nemzetek között hatalmas tetteit! Hirdessétek, hogy neve mindenek fölött való!
Énekeljetek az Örökkévalónak, Róla énekeljetek, mert dicsőséges dolgokat vitt véghez, tudja meg az egész világ!
Ujjongva kiáltsatok Sion lakói, mert nagy közöttetek Izráel Szentje, s veletek lakik.”
Ézsaiás 12:4-6
A hölgy odaadta nekem a kártyát, amivel a szavazógépet lehetett aktiválni, és még mielőtt egyáltalán felfoghattam volna, hogy mi történik, a könnyek már elő is bukkantak a semmiből, és a szemem sarkában gyűltek.
Az a szegény, drága munkás. Igen, tényleg jól vagyok.
Ott, annak a csendes szavazóteremnek a kellős közepén, abban a steril szobában tele a szép rendben felsorakozott szavazógépekkel és az embertömeggel, akiknek arcára rá volt írva a világ súlya, éppen ott akartam elmondani neki azt, ami a szívemen volt. Azt akartam, hogy tudja, hogy ezek nem az aggodalom vagy a félelem könnyei voltak. Ó, nem. Az érzelmeknek abban a váratlan rohamában (amely még engem is meglepetésként ért), ezek az elsöprő hála és remény könnyei voltak. Olyan könnyek, amelyek egy olyan hatalmas üzenetet hordoztak, amit szerintem ennek a nemzetnek – az egész világnak – hallania kellene.
Elindultam egy szabad szavazógép felé és becsúsztattam a kártyát a megfelelő helyre. De mielőtt rávettem volna magam, hogy az ujjam megérintse a kijelzőt, muszáj volt valamit mondanom, ami nem várhatott tovább. Így hát, ott és akkor, meghajtottam a fejemet, és engedtem, hogy minden némán kitörjön belőlem, miközben folytak a könnyeim…
Köszönöm, Atyám.
Tudom, hogy mindent látsz. Minden elhangzott szót. Minden kimondott ígéretet.
De Te…
Te vagy az elhangzott Szó. Te vagy a kimondott Ígéret.
Tudom, hogy mindent hallasz. Minden kijelentett véleményt. Minden felvetett lehetőséget.
De Te…
Te vagy az Igazság, ami megmarad. Te vagy az egyetlen út.
Te tudtad, hogy a világ megvet majd Téged, mégis eljöttél, és közöttünk éltél. Hogy lehet az, hogy nem hajtunk fejet teljes csodálattal, ámulattal és dicsérettel az Egyetlen előtt, aki jóval azelőtt elküldte nekünk a Megmentőt, hogy egyáltalán felfogtuk volna annak a mértékét, hogy mekkora szükségünk van a megmentésre?
Tudom, hogy Te mindent a kezedben tartasz. Minden felemelkedő királyt. Minden zuhanó verebet.
De Te…
Te vagy a Dicsőség Királya. Te vagy a kegyelem a rászorulóknak.
Ó, köszönöm, Atyám. Hogy megmented a bűnöst. Hogy saját szándékod szerint dolgozol a legjobb terven, amit még nem is láthatunk.
Te vagy a Királyom, a teljes bizalmam és bizonyosságom Benned van…
Mi, akik Amerikában élünk, a blogbejegyzés írásának másnapján a hírekre ébredünk majd, melyek bejelentik, hogy ki vezeti majd a nemzetünket a következő négy évben. És számunkra, akiket a Dicsőség Királya örökre megváltoztatott (hála az reménynek, mely a lelkünk horgonya), eljött a leghihetetlenebb pillanat, hogy úgy szeressünk és világítsunk, mint azelőtt soha.
Tehát milyen szavakat mondasz ma?
Az aggodalom és a kétségbeesés szavait?
Vagy inkább hálával telt szívvel azt mondod, hogy bízunk ebben a reménységben? Ebben a reménységben valld meg, hogy győztes vagy! Ebben a reménységben légy megelégedett! Szeretettel, irgalommal, kedvességgel és hálával az ajkunkon üde magabiztossággal és lelkesedéssel jelenthetjük ki Jézus reménységét a minket körülvevő világnak.
„Nem szabad Istent félszívvel dicsőítenünk, mintha a kötelességünk lenne Őt dicsérni, viszont közben az egészet teherként élnénk meg, amin minél hamarabb szeretnénk túlesni – minél gyorsabban, annál jobb. Nem, nem. Az Urat dicsérje minden bennem! Gyere szívem, kelj fel, és hívd magadhoz mindazt az erőt, ami rád vár! A mechanikus dicsőítés egyszerű, de hasztalan. Gyere testvérem, emelkedj fel! Kelj fel, én lelkem!” – Spurgeon
Ma az Ő nevét áldjuk. Nem valamiféle félszívű módon, hanem mindazzal, ami bennünk van!
Beszélj a szeretetről!
Beszélj az igazságról!
Beszélj a reményről!
Beszélj az életről!
És mutasd meg a világnak, hogy a szíved telve van békével, és mély hála mozgatja azt, mert Ő a te kősziklád és oltalmad, amely nem inog meg.
Az Ő lábainál,
Whitney
Fordította: Szabó Anna