Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert hűséges szeretete örökké tart! – Zsoltárok 107:1
Az elmúlt hetet egy kedves barátnőmmel, Edurne-vel töltöttem, aki a venezuelai Curripaco törzseknél szolgál misszionáriusként, és aki az SZNI nemzetközi ágának igazgatója.
Az, hogy az elmúlt héten vele éltem, felnyitotta a szememet, és olyan dolgokért tett hálássá, amelyekért nem is tudtam, hogy hálásnak kellene lennem. Például:
- visszazárható zacskókért
- meleg vízért a reggeli zuhanyzásokhoz
- élelmiszerboltokért
- légkondícionálásért
- maradékokért és gyorséttermekért a sűrűbb napokon
Csak hogy párat említsünk…
A sok dolog közül, amit ebben a nőben szeretek, az egyik az, ahogy azt választja, hogy minden körülmények között Isten jóságát látja meg… a hűsége pedig engem is inspirál és tettekre sarkall.
És abban a kiváltságban volt részem, hogy láthattam őt, ahogy rendkívül nehéz körülmények között választja a hálát és az örömöt.
Mint például akkor, amikor a múlt évben háromszor törtek be az otthonába, és olyan dolgokat vittek onnan el, mint gyógyszerek, étel, és a gyerekei hátizsákjai.
És mégis minden egyes alkalommal úgy döntött, hogy az életét a hála szemüvegén keresztül nézi majd… az élete magáért beszél.
Van valami erőteljes abban, ha a nehézségek közepette dicsérjük az Urat; így a dolgok más megvilágításba kerülnek, Jézus pedig a jogos trónjára az életünkben és a szívünkben.
Edurne arra emlékeztet, hogy mindig akad valami, amiért hálásak lehetünk!
Döntsünk úgy, hogy hálát adunk Istennek a jóságáért, az örökkévaló, csalhatatlan, mindig és mindörökké tartó szerelméért… a szerelemért, aminek nincs határa. Egyáltalán, hogyan lehetünk hálátlanok?
Emlékszem, ahogy anyukám már kicsit koromtól fogva arra tanított, hogy ha az élet nehézre fordul, akkor elkezdjük Jézust dicsérni, és keresni a lehetőséget arra, hogy hálásak legyünk.
Ma hálás vagyok Istennek azért, mert jó, és mert az irántam való szeretete sosem ér véget. Nem számít, hogy mit tartogat számomra a jövő, az irántam való szeretete állandó… semmi és senki nem változtathatja meg.
A ma olvasott zsoltár azért íródott, hogy megünnepelje a zsidók visszatérését a babiloni fogságból.
Ezek az emberek rengeteg mindenért lehettek hálásak, és biztos vagyok benne, hogy ha írtak volna listát a hálaokaikról, akkor az hasonló lett volna Edurne listájához.
A nehéz időknek, a szűk esztendőknek és az üres kamráknak megvan az a tulajdonságuk, hogy elképesztően hálássá tudnak tenni minket a legkisebb áldásokért is.
Ezek a drága emberek, akiket Isten megváltott… ők valaha bolyongtak, rabok és bolondok voltak, akiket földre kényszerítettek az életükben dúló viharok.
És mégis, ezekben a nehéz időkben Isten velük volt.
A küzdelem megélesítette a látásukat, így még tisztábban tudták látni Jézust.
De amikor éhesen és szomjasan kiáltottak az Úrhoz a bolyongás közepette, (6. vers) Ő megelégítette őket. (9. vers)
Amikor a sötétben szenvedtek, mint vasláncra vert rabok (10. vers), Ő ledöntötte a bronzkapukat és széttörte a vasláncokat. (16. vers)
Amikor bolondok voltak, és fellázadtak Ellene (17. vers), akkor meghallgatta könyörgésüket, és kimentette őket szorult helyzetükből. (19. vers)
Amikor az életük telve volt viharokkal, és a bátorságuk semmivé lett (26. vers), akkor Ő volt az, aki suttogássá csendesítette a vihart. (29. vers)
Barátom, nem számít, hogy az életünk nehéz időszakai saját döntéseink következményei, vagy rajtunk kívülálló dolgok eredményezték őket, de nem felejtjük el, hogy mindig Isten kezében van a kormány, és mindig annyi minden van, amiért hálásak lehetünk.
A Mi Istenünk megszabadít, Ő jó, és irántunk való szeretete örökké tart, tehát bármit hoz is a holnap, úgy döntök, hogy dicsőíteni fogom Őt az életemmel.
Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett! Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek, dicsérjék őt a nép vezetői előtt!
Szeressétek nagyon Istent!
Angela
Beszéljük meg! A világ milyen tájairól csatlakoztok hozzánk ma?
Fordította: Szabó Anna
Ez nagyon tanulságos