Bevezetés a Mindenért adjatok hálát c. tanulmányba

Adj hálát MINDIG és MINDENÉRT

„Bolhák!” kiáltottam. „Betsie, tele van velük ez a hely!” Átküzdöttük magunkat az ágyak közötti szűk helyen, fejünket alacsonyan tartva, nehogy megint beüssük, majd hasra vágtuk magunkat és a fényforrás felé araszoltunk.

„Itt! És itt is van egy!” sikítottam. „Betsie, hogyan lehet ilyen helyen élni?”

„Mutasd meg nekünk. Mutasd meg.” Olyan tényszerűen mondta, hogy egy másodpercbe telt, míg ráébredtem, hogy imádkozik. Betsie számára egyre inkább eltűnt a határvonal az ima és az élet többi része között.

„Corrie!” mondta izgatottan. „Már megadta a választ! Mielőtt még kértük volna, mint ahogy mindig is teszi! A Bibliában ma reggel! Hogy is volt? Olvasd el újra azt a részt!”

„Mindig örvendezzetek, folyton imádkozzatok, minden körülmények között, mindenért adjatok hálát, mert ez Isten akarata számotokra Krisztus Jézusban.”

„Ez az, Corrie! Ez a válasza. ‘Minden körülmények között, mindenért adjatok hálát!’ Ezt meg tudjuk tenni. Kezdjük azonnal és adjunk hálát Istennek minden egyes dologért ebben az új barakkban!”

„Mint például?” kérdeztem.

„Például, hogy egy helyre osztottak be minket.”

Ajkamba haraptam. „Ó, igen, Úr Jézus!”

„Például azért, amit a kezedben tartasz.”

Lenéztem a Bibliára. „Igen! Köszönöm neked, drága Uram, hogy nem volt ellenőrzés, mikor beléptünk ide! Köszönöm az összes nőt ebben a szobában, akik találkozni fognak Veled a lapokon keresztül.”

„Igen!” mondta Betsie. Köszönöm az itt összegyűlteket. Mivel ilyen szorosan vagyunk, még többen fogják hallani az Igét!” Várakozva meredt rám. „Corrie!” biztatott.

„Ó, rendben van. Köszönöm a túlzsúfolt, összepréselt, dugig tömött, fullasztó tömeget.”

„Köszönöm,” Betsie folytatta komolyan, „a bolhákat és a…”

A bolhákat?! Ez túl sok! „Betsie, egész biztos, hogy még Isten sem fog engem rávenni arra, hogy hálás legyek a bolhákért!”

„Minden körülmények között adjatok hálát,” idézte. „Nem azt mondja, hogy a ‘kellemes körülmények között.’ A bolhák részei annak a helynek, ahová Isten helyezett minket.” – A menedék (Corrie Ten Boom), 209-210. oldal

————————————————————–

Nemrég lányommal, Paige-el, A menedék című könyvet olvastuk és előkerült ez a történet. Milyen erőteljes emlékeztető a következő két hétre, amikor a hála fontosságát nézzük meg az életünkben.

Efézus 5:20 emlékeztet: „Urunk, Jézus Krisztus nevében adjatok hálát mindig, mindenért Istennek, az Atyának!”

Mindenért, Uram?

Tényleg azt akarja Isten, hogy hálásak legyünk az olyan kapcsolatokért, amik fájdalmat, szenvedést okoznak, és adjunk hálát az üres bankszámlánkért, vagy a beteg testünkért? MINDENÉRT???

Tényleg megtanulhatunk MINDEN körülmények között hálát adni? Még a „bolhákért” is hálásak lehetünk az életünkben?

Corrie történetét olvasva, azt gondolom, hogy igen. Lehet, hogy a hálaadást csak egy rövid imával kell kezdenünk…

„Uram, segíts, hogy lássak. Nyisd meg a szemem, hogy a kezeidet lássam munkálkodni az életemben.”

„Segíts, hogy dicsérni tudjalak a „bolhákért” is az életemben. Segíts, hogy hálás tudjak lenni a nehéz napokért, hogy a jó napokat még jobban tudjam értékelni.”

„Köszönöm, hogy adsz nekem olyan napokat, amikor a testem gyengesége emlékeztet a Te erődre.”

„Köszönöm, hogy azért engeded meg, hogy szívem összetörjön és fájdalmat éljek át, hogy megtapasztalhassam édes jelenléted, és meggyőződhessek róla, hogy te tényleg közel vagy a megtört szívűhöz.”

„Köszönöm Jézus a megbocsátást, amit olyan nagy kegyelemmel árasztasz rám és köszönöm, hogy megmutattad, hogy mekkora szükségem van rá.”

A bolhák Corrie and Betsie barakkjában nagyon idegesítőek lehettek, de Istennek ezekkel a haszontalan állatokkal is volt egy gyönyörű célja… mégpedig a nők védelme a túlzsúfolt barakkokban.

Mert, az őrök bizony tudták, hogy a barakkok telis-tele vannak bolhával, és ezért nem léptek be. A bolhákon keresztül Isten megvédte ezeket a nőket a bántalmazástól, piszkálástól és még sokkal rosszabb dolgoktól is. Mivel az őröknek eszük ágában sem volt belépni oda, Corrie és Betsie zavartalanul tudtak Biblia tanulmányokat tartani és nők élete változott meg örökre… mindez pedig azért történhetett meg, mert két nő úgy döntött, hogy bátran Krisztusért él és mert Isten odaküldte azokat a kicsi bolhákat.

Így azon gondolkodom, hogy vajon Isten milyen „bolhákat” enged meg a te életedben, hogy megvédjen valamitől?

Izgatottan várom ezt a két hetes tanulmányt, hogy együtt utazzunk az Írásban és naponta meglássuk, hogy Isten mit szeretne mondani nekünk naponta a hálás szívről és a hálás életről.

Kezdjük el ma, döntsünk úgy, hogy a hála „szemüvegén” keresztük nézzük életünket és elkezdünk Istennek hálát adni MINDENÉRT: a jóért, a rosszért és még a „bolhákért” is az életünkben.

 

Szeresd Nagyon Istent!

Angela

 

Fordította: Bolbás Viola

 

 

 

 

 

Szintén kedvelheted

1 Comment

  1. Én ezt a történetet filmen láttam feldolgozva. És valóban nagy ajándékok voltak a koncentrációs tábor eme barakkjában. Isten hatalmas védelme sokszor igen különös módon, és olyanoktól érkezik, ahonnan és akiktől nem számítunk rá. Legmerészebb álmunkban sem gondolnánk. És utólag elszégyelljük magunkat, a kezdeti háborgásainkra visszaemlékezve.
    Az elégedetlenségeinkre, a panaszainkra és háborgásainkra gondolva. A mi hatalmas, gondoskodó Atyánk, irgalmas szeretetét sokszor akkor tapasztaljuk meg igazán, amikor eddigi életünknek legnehezebb időszakát éljük át.

    Ezt a hálaadást én már kipróbáltam olyankor is, amikor nagyon fel volt dúlva a lelkem, tele voltam indulattal. Akkor hamisnak éreztem, és úgy is csengett, de az Úr szinte azonnal, ahogy kimondtam a hála szavait, nagy megkönnyebbülést adott, mert, amire nem is gondoltam, ezek az indulatos, dühös dolgok, óriási teherként nehezednek ránk. Én pedig akkor olyan fajta megkönnyebbülést éreztem, mint akinek válláról, vagy mellkasáról, hatalmas terhet vesz le valaki. Folytattam a hálaadást, és ez a folytatás már őszintén csengett, mert az is volt.

    Óriási hálát éreztem, amiért megszabadított az Úr ettől a tehertől, és elkezdtem imádkozni ellenségemért, őszinte, odaadó szívvel. Komolyan gondoltam, amit érte imádkoztam. Áldást kértem életére, és azt, hogy az ő szívét is hódítsa meg az én drága Megváltóm, hogy testvérként üdvözölhessük egymást, amikor eljön az ideje.

    Az Úr, végtelen békével, és belső örömmel ajándékozott meg, mire imádságom végére értem, és azzal a bizonyossággal, hogy az Úr meghallgatta imádságomat. Csodálatos dolog az Úrral közösségben élni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .