Az Isten beszéde azonban nincs megbilincselve!

„Azonban az Isten beszéde nincs megbilincselve! – 2 Timóteus 2:9

Az elmúlt pár hét, melyek során férjemmel és öt kicsit gyermekemmel négy országba utaztunk el, a kimerültség érzésével ajándékozta meg a testemet. Amikor végre megérkeztünk Kelet-Ázsiába barátaink és csapattársaink már izgatottan vártak minket. Késő volt, és éppen egy tizenöt órás repülőút állt mögöttünk, én pedig semmire sem vágytam jobban, mint arra, hogy a hotelszobába lépve elveszhessek a kényelmes ágy takarói között és feltöltődjek az előttünk álló szolgálat hosszú napjaira.

Családostul vonultunk végig az ismerős repülőtér terminálján a bevándorlási hivatal alkalmazottjához. Száz százalékig biztosak voltunk abban, hogy minden flottul megy majd, és nemsokára útban leszünk a kényelmes ágyikóhoz.

Azonban ahogy az ügyintéző végigmérte népes családunkat, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy nem osztja a megérkezésünk felett érzett örömünket. Sőt, ami azt illeti, egyetlen percet sem vesztegetett, hanem rögtön megpróbálta megtalálni a módját, hogy megtiltsa nekünk az országba való belépést.

És ez nem minden.

Három nappal azelőtt, miközben egy másik országon utaztunk éppen keresztül, valaki feltörte a bérelt kocsinkat és ellopta az összes csomagunkat – köztük az útleveleinket is. Mivel az új, ideiglenes útleveleink nem rendelkeztek a szükséges vízummal, ezért csak egyetlen lehetőségünk volt: az, hogy csupán 72 órát töltünk az országban, és a belépéskor bemutatjuk érvényes kilépési okmányainkat. Mi ezekkel rendelkeztünk. A probléma akkor merült fel, amikor a bevándorlási ügyintéző észrevette, hogy kilépés közben teszünk egy kétórás kitérőt egy másik városba. Bár még így is bőven belefértünk a 72 órába, de ez egyáltalán nem győzte meg. Két óra várakozás után a bevándorlásiak végül úgy határoztak, hogy megtagadják tőlünk a belépést, és a biztonságiak egész családunkat visszakísérték arra a gépre, amellyel az imént érkeztünk. Szükségtelen mondanom, hogy teljesen összeomlottunk, hiszen nem léphettünk be az országba, ahol a szolgálatunk következő részét szerettük volna elvégezni.

Nem tudom kellően leírni, mennyire felkavart és csalódott voltam. Összetört szívvel, körülöttem a könnybe lábadt szemű gyermekeinkkel azt kérdeztem a férjemtől: Egyáltalán minek jöttünk ide? Miért áldozunk olyan sokat az életünkből ezeknek az embereknek?

Soha nem fogom elfelejteni a válaszát.

Pontosan ez az, ami miatt jövünk, és ennyit áldozunk ide az életünkből. Ezeknek az embereknek szükségük van Jézusra. Szükségük van arra, hogy hallják az evangéliumot.

Abban a pillanatban elszorult a szívem, és tudtam, hogy bűnvallást kell tennem. Úr Jézus, kérlek, bocsásd meg, és törd meg az én énközpontú szívemet azok kedvéért, akik elkeseredetten várják a Te Igédet!

Testvérnők, az emberek sóvárogva várják Isten Igéjét. Sóvárogva várják, hogy Jézus eljöjjön, és átformálja az életüket. És nem érhet minket olyan megpróbáltatás, amely akár csak megközelítené azt az árat, amelyet Jézus fizetett a mi öröklétünkért.

„Ha Jézussal együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.
Ha türelmesen kitartunk, vele együtt fogunk uralkodni.
Ha hűtlenek vagyunk, ő még akkor is hű marad,
mert magát meg nem tagadhatja.”

Pál tökéletesen tisztában volt ezeknek a szavaknak a jelentésével. Ő bűnei miatt halott volt, amikor csodálatos módon találkozott az ő Megváltójával a damaszkuszi úton. Tudta, hogy mit jelent halottnak lenni, és most Vele együtt élni, és nagyon is megélte ezt a mennyei távlatot. És rengeteget szenvedett az evangéliumért.

Előttünk is ugyanúgy nyitva áll az út, hogy ma megéljük ezt a mennyei távlatot, mert az Ő Igéjét nem lehet megbilincselni! Élet ez azoknak, akik el fognak pusztulni, és élet nekünk is, akik megmaradunk; azokért, akiknek még mindig szükségük van a megváltásra.

„De mindent szívesen elviselek azokért, akiket Isten kiválasztott, hogy Jézus Krisztus által megmeneküljenek, és így részesüljenek az örökkévaló dicsőségben.” 2 Timóteus 2:10

Előfordult már veled, hogy nehézségek értek az evangélium miatt? Ezek a nehézségek néhanapján vajon fáradttá, csalódottá, vagy frusztrálttá tettek? Először is csak azt szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom, drága barátnőm. Bárcsak ott lehetnék, a szemedbe nézhetnék, és átölelhetnélek, hiszen ezt az elhívást közösen kaptuk. Legfőképpen azonban szeretnélek bátorítani, hogy az, amikor megosztod Isten Igéjét a szomszédoddal, a barátaiddal, és azokkal a nőkkel, akiket Isten szánt szándékkal az életedbe helyezett, az egyáltalán nem kis dolog. Isten Igéjét nem lehet megbilincselni, az mindig előre fog törni, hogy az örökkévalóságot ültethesse el nők szívébe. Ne keseredj el, testvérnőm! Viseljünk el mindent azokért, akiket Ő választott ki, és ne tévesszük szem elől az örökkévalóságot!

 

Az Ő kegyelméből,

Cherice

 

Cherice, és a férje Dwayne vidéken élnek a texasi Dallastól északra. Öt fantasztikus gyerek anyukája, Jézus imádója és követője, aki mindennél jobban szeretné, hogy betöltse Isten életére vonatkozó elhívását. Szenvedélyesen vágyik látni, ahogy az eddig el nem ért területeken élő nők megismerik Isten szeretetét, Szavát, és az életükre vonatkozó célját.

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/word-god-not-bound/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..