Voltál már olyan gyülekezetben, ahol a vezetőség megbízhatalan volt? Ahol a tanítás nem biblikus vagy nagyon lapos volt? Egyszer voltunk egy gyülekezetben, ahol a ceremónia fő szövege egy újságcikk volt! A Biblia csak egy hozzáadás volt. Felesleges mondani, hogy soha nem mentünk vissza.
Pál nemcsak arra koncentrált, hogy megjavítson néhány bajt, ami az efézusi gyülekezetben volt, hanem arra is buzdította Timóteust, hogy dolgozzon keményen, mint lelkész. Neki az volt a dolga, hogy segítse és vezesse a fiatal Timóteust az ő felelősségeiben, az efézusi emberek pásztorálásában, mindkettőt könnyű és nehéz körülményekben is.
A szövegünkben Pál néhány tanácsot ad, de burkoltan ebben a passzusban ott van, amit csinálnunk kéne, mint hitben járó emberek a helyi gyülekezetünkben.
- A lelkészek prédikálásra vannak.
Isten tanítókat és prédikátorokat adott nekünk, akiket meg kell becsülnünk és tisztelnünk kell őket (17.vers). Bíznunk kell bennük és tanulni tőlük azt, hogy hogyan vezetnek és tanítanak a gyülekezetben. Ez néhány dolgot jelent számunkra.
Először is, biztosnak kell lennünk abban, hogy egy olyan gyülekezet részei vagyunk, ahol a lelkészek igazán szeretik az Urat, nagyra értékelik a Bibliát, és az Igét prédikálják mindig.
Másodszor, taníthatóknak kell lennünk. Olyan tanulóknak kell lennünk, akik hajlandóak meghallani az Igét, megérteni és alkalmazni az életünkre. Ahelyett, hogy támadók lennénk, alázattal el kell fogadnunk, hogy Isten Igéjéből az igazságot prédikálják, akkor is, amikor az igazság nehéz.
- A lelkészek rendreutasításra vannak.
Isten a lelkészeknek azt a munkát adta, hogy megdorgáljanak minket, amikor folyamatosan a bűnben vagyunk bűnbánat nélkül (20. vers) . Ez egy módja annak, ahogy a lelkünkkel törődnek. Ez NEM azt jelenti, hogy bűntelennek kell lennünk, hanem hogy gyakorolnunk kell a bűnbánást, mert tudjuk, hogy bűnösök vagyunk. A János 1 azt mondja, hogy akik azt mondják, hogy bűn nélküliek, azok hazugok. (1János 1:8).
Szeretem, ahogy Charles Spurgeon ír a bűnbánatról. Azt mondja,
„A bűnvallás a bűn gonoszságának a felfedezése, egy gyászruha, amire elköteleződtünk, egy döntés, amit el kell hagynunk. Tulajdonképpen ez az elme megváltozása egy nagyon mély és gyakorlatias személyiséggé, ami egy embert arra késztet, hogy szeresse azt, akit egyszer utált, és utálja azt, amit egyszer szeretett.”
Mindannyian küzdünk a bűnnel; ez elkerülhetetlen. De mi segíthetünk egymásnak, nemcsak abban, hogy meglátjuk bűneinket, hanem, hogy harcoljunk is ellenük.
- A lelkészek bátorítanak.
Csak a lelkészek hívják szeretettel az embereket bűnbánatra, tehát ők arra is hívhatnak, hogy méltányolják és bátorítsák a gyülekezetüket kegyességben és jó munkában. Mi mindannyian jól érezzük magunkat, amikor bátorítva vagyunk. A bátorítás arra késztet minket, hogy folytatni akarjuk, akkor is, ha az élet kiszipolyoz vagy a harc túl nehéznek tűnik.
De ez azt is jelenti, hogy nekünk szembetűnő istenségben kell élnünk (25. vers), nem abban a rendben, ami befogadja az ember tiszteletét vagy a felületes hízelgést, hanem abban a rendben, ami tiszteli Istent és ami bátorítás egymásnak és a körülöttünk lévőknek.
A lelkész munkája nem könnyű. Tisztelet helyett gyakran kritikát kapnak. Rengeteg szőrszálhasogatást az istentiszteleteken, ahelyett, hogy tanulóként ülnének ott. Sokan megbántva érzik magukat, amikor a bűnt bűnnek nevezik, főleg, amikor érzik, hogy közel áll hozzájuk.
Ezért olyan nagyon fontos, hogy találjunk egy gyülekezetet, ahol a vezetők Istennel járnak, ahol Krisztus prédikál hetente, és ahol az élet hitelesen meg van élve, tehát mi mindannyian segíthetünk egymásnak, hogy felülkerekedjünk a bűnön és növekedjünk szentségben.
Jézusra nézve,
Jen
Fordította: Gönczy Anna