Nem kerültél túl messzire…

„Isten mégis könyörült rajtam, mert nem tudtam, hogy amit teszek, az rossz.” – Timóteus 1:13

A kezembe fogtam az állát, és magam felé fordítottam az arcát.

Isten még mindig szeret téged, drágám. Ő soha, soha nem szűnik meg szeretni téged.

Az én fiamnak azonban nehéz volt ezt elhinnie. A bűne állandóan előtte volt – a tövis az oldalában, amely akár a legcsodálatosabb ajándékává is válhat, ha Isten akarata szerint bánik vele. De ember, vékony az a határvonal. Néha csak egy pillanat műve, hogy az érzelmei elszabaduljanak, és olyan úton vigyék őt végig, amelyre soha nem szeretett volna rálépni.

Velem is ugyanez a helyzet. Velem is.

Pedig jaj, mennyire szereti Jézust! Ugyanarról a fiúról beszélünk, akit az éjszaka közepén sírva találtam meg – nem betegség vagy félelem  – hanem amiatt zokogva, mert nem tudta túltenni magát a kereszten, és mindazon, amit Jézus érte tett. Jézus őérte is meghalt – azért, aki annyira szeret, és annyira szenvedélyesen él, de aki mégis úgy érzi, hogy oly sokszor rosszat cselekszik.

Muszáj tudnod, drágám, hogy megértelek. Nem csak te küzdesz ezzel…

Muszáj hallania, hogy Isten nem a tökéletességet keresi, hanem az olyan szívet, amelyet tökéletesen Neki adtak. Jézus nem csupán a gyilkosokért és tolvajokért jött el. Ő eljött a büszkékért, a pletykásokért, a pénzimádókért, és minden utolsó elrejtett gondolatért és motivációért, amelyeknek lelepleződésétől annyira rettegünk. Ő eljött azokért, akik azt hiszik, nekik csak távolról van Rá szükségük; azokért, akik úgy gondolják, hogy elegendő igyekezettel egyedül is boldogulnak.

Abbahagyhatod az igyekezést, fiam.

Nyugodj meg inkább. Ne felejtsd el, hogy ez nem a tökéletes álcáról szól, hanem arról, hogy felfedjük a vágyunkat az Ő tökéletes megoldására. Keresgélhetünk és próbálkozhatunk milliónyi helyen, de soha semmi nem fog minket annyira megelégíteni, mint Jézus. Úgy szeret, mint senki más, és úgy bocsát meg, ahogy senki más. Nincs szükség többé a saját erőlködésedre és kimerülésedre, fiam. Hajolj közel, és pihenj meg az ölelésében annak, Aki már mindent elvégzett helyetted.

Hallgass rám, fiam, nem kerültél túl messzire.

Nehogy a hazugságokra figyelj! Jézus kegyelme átformálja azt, amit a világ túl töröttnek titulál. Az Ő irgalma túláradó; lesimítja az éles sarkokat és átalakítja töviseinket hatalmas célokká és alázatos szolgálattá Őérte… bárcsak hagynánk Neki! Az Ő ereje megerősíti a gyengéket, és felkészíti a megfáradtakat a feladatra. Isten a legalkalmatlanabbakat használja, hogy a történeteink az Ő dicsőségét hirdessék.

Úgyhogy drágám, alakítsd át a büszkeséged dicséretté!

Ez soha nem a teljesítményről fog szólni. Helyette inkább engedd, hogy az életedet annak a dicsérete határozza meg, Aki kihívott téged a sötétségből az Ő bámulatos fényére. Méltó a Bárány, Aki bűnösök barátja, Aki megmentett és megjavít téged, Aki soha, soha nem változik. Ragadd meg az Ő csodálatos kegyelmét, és tedd meg Őt a történeted hősévé!

„Hálát adok Urunknak, Krisztus Jézusnak, aki engem megerősített, hogy megbízhatónak tartott, és rám bízta ezt a szolgálatot. Igen, megbízott bennem, annak ellenére, hogy régebben gonosz dolgokat mondtam Jézusról, üldöztem a tanítványait, és erőszakos voltam. Isten mégis könyörült rajtam, mert nem tudtam, hogy amit teszek, az rossz. Ugyanis, akkor még nem ismertem Jézust.Urunk bőségesen árasztotta rám kegyelmét, és megajándékozott azzal a hittel és szeretettel, amely Krisztus Jézusban található.” – 1 Timóteus 1:12-14

Lányok, ma rajtatok a sor!

Nem kerültél túl messzire. Nem. Sőt, csak most kezdesz elindulni.

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/youre-not-far-gone/

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .