Bevezetés az 1. és 2. Timóteus tanulmányba

A keresztényeket gyűlölő Saul nagyon megrökönyödött volna, ha valaki azt mondja neki: egy nap majd számos embert fog ahhoz a Krisztushoz vezetni, akit előtte üldözött. Miután szemtől szemben találkozott Jézussal a damaszkuszi úton, Pál gyökeresen és örökre megváltozott.  Ez a változás vezette őt arra, hogy gyülekezeteket alapítson, missziós utakra menjen és az Újszövetség nagy részét megírja.  Pál könyvei közül kettő, egy Timóteus nevű fiatalembernek, szellemi fiának írt levelek voltak.

Pál, nagy valószínűséggel első missziós útján, Lisztrában találkozott Timóteussal. Leveleiben Pál többször nevezi Timóteust „szeretett gyermekem”-nek, ami arra utalhat, hogy Pál vezette őt Krisztushoz, vagy legalábbis fontos szerepet játszott szellemi növekedésében. Bárhogyan is történt, Pál igazi atyai szeretettel fordult az ifjú Timóteus felé.

Tény az is, hogy Timóteus számos útjára elkísérte Pált, és együtt szolgált vele olyan helyeken, mint például Bérea, Athén, vagy Korinthus, csak hogy néhányat említsünk.

Miután Pál kiszabadult a börtönből (ApCsel 28:30), elkezdte újra látogatni a városokat, ahol korábban prédikált. Ekkor Timóteust újra Pál oldalán látjuk, de mikor megérkeznek Efézusba, Pál egyedül megy tovább és Timóteusra bízza, hogy elbánjon néhány problémával, ami abban a gyülekezetben támadt. Lényegében Timóteus lesz az efézusi gyülekezet lelkipásztora.

Az első levelében Pál megbízza Timóteust, hogy segítsen megoldani olyan problémákat a gyülekezetben, mint a hamis tanítás (1:3–7; 4:1–3; 6:3–5), az anyagiasság (6:6-19), az Isten szerint való vezető (3:1–14), és az istentiszteleti rend (2:1–15). Pál második levelét ismét a római börtönből írja Timóteusnak (1:16; 2:9), ez mégsem riasztja el küldetése teljesítésétől. Ahogy Pál mártírhalála egyre közeleg, Timóteusnak adja tovább szolgálatát és inti, hogy folytassa a munkát és őrizze meg az egészséges tanítás drága kincsét (1:14), maradjon hű a nehézségekben (2:3,4; 3:10–12), és bátran álljon ki és prédikálja az Igét a végső időkben is (3:15–4:5).

Az 1. és 2. Timóteushoz írt levelet azzal a céllal írta Pál, hogy segítsen Timóteusnak gyakorlati és teológiai szempontból helyes módon elbánni a problémákkal.

De ezek a levelek nekünk, Krisztus mai követőinek is íródtak. Szól szakembereknek és diákoknak, nőknek és férfiaknak, anyáknak és apáknak, azoknak, akik küszködnek és azoknak is, akik most könnyebb időszakon mennek át. Az 1. és 2. Timóteushoz írt levélről szóló tanulmányunk az egészséges gyülekezet fontosságáról szól, aminek ismérvei az Isten mércéje szerinti működés és az evangélium központú tanítás. Ez azért fontos, mert az egészséges gyülekezetek egészséges hívőket nevelnek fel, míg azok a gyülekezetek, amik gyengék az egészséges tanításban és az egymással való törődésben, olyan tagokat fognak létrehozni, akik teológiában éretlenek és nem törődnek mások szükségeivel. Ezek a szavak, melyeket Pál Timóteusnak írt gyülekezet vezetésről és a szolgálatban való állhatatosságról, ma is erőteljes emlékeztetők számunkra, ahogy rendületlen hűséggel igyekszünk szilárd hittel megállni a bűnös világban.

 

Az 1. és 2. Timóteushoz írt levelek egyik pásztor írásai egy másiknak, mégis emlékeztetnek minket arra, hogy a teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a kijavításra, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre. Ezért tehát ezek a levelek mindannyiunk számára tartogatnak üzenetet.

 

 

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .