1. hét / 3. nap – Teljesen odaszánva – Amikor kevés a hited…

„Kishitű, miért kételkedel?” – Máté 14:31

 

„Mit jelent hitben járni? Azt jelenti, hogy engedelmeskedünk Isten szavának a bennünk dúló érzelmek, a minket körülvevő körülmények, és a jövőbeni következmények ellenére is.” – Warren Wiersbe

 

Ahogy a Nap lassan leszállt, úgy lett egyre hűvösebb. Akkor a kislányom megragadta a kezemet, és rámnézett a meleg, barna szemeivel, hogy a legkedvesebben hívjon:

„Eljönnél velem biciklizni?”

Ő a legfiatalabb a négy közül, és általában ilyenkor már rég ágyban kellett volna lennie, de Summernek megvan az a képessége, hogy meglágyítsa a szigorú szabályokat és anyu ellenálló szívét. Ráadásul az egyetlen módja annak, hogy felülkerekedjen a biciklizéstől való félelmén, mely a legutóbbi elesését követte, az volt, hogy felemelje a fejét, feltegye a sisakját, és visszaüljön a biciklire.

Magabiztosan ül a kerékpáron, és egyenesen előre néz a sima és nyitott utcákra. A kedvenc helye a biciklizéshez egy elhagyatott parkoló, ahol a figyelemelterelő tényezők és a korlátok kikerülnek a képből. A parkoló talán magányosabb és kevésbé izgalmas, mint az utca, ahol élünk, de mindenképpen biztonságos. A tudatban, hogy biztonságban van, Summer nyugodt és befogadja az őt körülvevő szépséget…

„Nyáron a lila virágok a kedvenceim.”

„Anyu, Isten teremti a legszebb naplementéket.”

„Bicajozhatunk egy kicsit tovább?”

A mi utcánk kátyús, szűk és emelkedős útja az, ami kifog rajta, ezért arra kérem, hogy kövessen. Itt élünk, tehát itt fogunk tanulni is. Ha felnéz, és megbízik az én vezetésemben, akkor, mivel a legjobbat szeretném neki, át fogom vinni a kátyúkon és a forgalmon. Ha követ, akkor rengeteg szabadságot, örömet, szépséget és boldogságot fog találni pont ott, ahol van.

Mégis gyakran kételkedik.

Legutóbbi bicikliutunk alkalmával megengedte, hogy a félelem a szívébe költözzön. A teste összegörnyedt ahogy a tekintete rólam az őt körülvevő akadályokra sodródott. Amikor arra nézett, hogy mi sülhet el balul, a magabiztosságát mintha elfújták volna. Pillanatok alatt bepánikolt, más irányba tért el, túl élesen kanyarodott, és a földön találta magát egy összekarcolt rózsaszín kerékpár alá nyomva.

Kishitű, miért kételkedel?

Ezek az Úr szavai Péternek, és hallom, ahogy nekem is ezeket mondja…

Jézus csodálatos módon megetetett 5000 embert…

Amíg az életem egy sima hajóút, és Jézus csodatévő erejét minden oldalról megtapasztalom, addig magabiztosan és hittel telve állok. Bízom az Úrban, tudom, hogy a Megváltóm közel van hozzám, és szeretem a kényelmes helyemet „a bárkában”. Talán egy kicsit unalmas itt, de úgy elsőre biztonságosnak tűnik. És az Úr tudja, hogy mennyire szeretek biztonságban lenni.

És minden jól megy egészen addig, amíg az élet szelei fel nem támadnak.

Az emelkedő az, ami kifog rajtam, ezért Jézus szelíden arra kér, hogy Őt kövessem. Neki célja van velem, ezért bíznom kell Benne, mivel itt élek, és itt is tanulok. Ha felnézek, és Őt követem, akkor látni fogom, hogy a legjobbat akarja nekem, és hogy az Ő útja mindig a jóra és az Ő dicsőségére vezet majd.

Azonban ahogy a vihar egyre erősödik, és a hullámok átcsapnak a fejem fölött, úgy hajlamossá válok engedni, hogy a félelem beférkőzzön az életembe. A tekintetem Jézusról az engem körülvevő akadályokra sodródik. Amikor arra nézek, hogy mi sülhet el balul, a kétség felülkerekedik bennem. Ha nem adom át magam minden pillanatban az Ő vezetésének, akkor a saját utamat kezdem járni, és azon kapom magam, hogy rettegek, és süllyedek… a földhöz szegezve a saját önteltségem ronda kísérlete, és az engem körülvevő világ terhe által.

És elszalasztom Isten lényének szépségét, és azt, amit Ő a völgyben tartogat a számomra.

Amikor kevés a hitünk, nézzünk fel! A hegycsúcsok Istene a völgyben is ugyanaz az Isten.

Nem csodálatos, ahogy Máté könyvében olvassuk: Jézus azonnal Péter után nyúlt, és megragadta, miközben az süllyedt?! Drágám, Isten melletted áll. Olyan Megváltónk van, aki egy jelenlévő segítség a bajban, és aki készen várja, hogy Hozzá kiáltsunk: „Uram, ments meg!” Ha a vihar hevében levetted a szemed Jézusról, akkor tudnod kell, hogy még most sincs késő. Már ma elkezdhetsz újra hitben járni. Emeljük fel a fejünket együtt, fegyverkezzünk fel, és Isten kegyelméből térjünk vissza arra a helyre, ahová Ő hívott el minket.

A tudatban, hogy biztonságban van, nyugodt és befogadja az őt körülvevő szépséget…

„Istenem, Te hűséges maradsz minden változásban és évszakban.”

„Jézusom, Te teremted a legcsodálatosabb szépséget a hamuból.”

„Szent Szellem, arra megyek, amerre Te vezetsz, és addig maradok ott, amíg ott akarsz látni.”

„Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél. A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták Őt, és azt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” – Máté 14:32-33

Ha kevés a hited, nézz fel! Az Isten Fia melletted áll…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/when-faith-is-little/

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .