„Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: Szeresd embertársadat, mint saját magadat!” – Galata 5:14
„Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok, hanem inkább szeretettel szolgáljatok egymásnak! Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: Szeresd embertársadat, mint saját magadat! De ha továbbra is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást!” ~ Galata 5:13-15
Gyakran eszembe jut, hogy ha a világ figyel minket, Krisztus követőit, akkor vágynak-e arra, amit bennünk látnak?
Nem kelt bennetek bűntudatot ez a gondolat?
Isten szeretete Jézus áldozatán keresztül utat készített a szabadságunknak. Micsoda alázatra késztető gondolat, hogy tudjuk, mennyire drága volt ez a szabadság!
A keresztény élet alapja a szabadság hívása. De vajon tényleg szeretnénk szabadon élni?
Harc az emberi természet ellen
Isten Igéje rengeteg alkalommal emlékeztet minket a Krisztusban nyert szabadságunkra. Miért? Mert a mi Atyánk túlságosan is jól ismer minket. Kikiáltjuk ugyan, hogy szabadok vagyunk, azonban nem telik el sok idő, és a világ dolgai máris újból felkeltik a figyelmünket, elérve ezzel azt, hogy otthagyjuk a kereszt lábát, elfelejtsük a szabadságunk drága árát, és visszacsússzunk emberi természetünk cselekedeteihez.
Emberi természetünk vagy arra csábít minket, hogy megint a törvény rabszolgái legyünk (Galata 5:1), vagy pedig arra, hogy szabadságunkat úgy értelmezzük, mint egy zöld közlekedési lámpát, ami szabad utat ad minden bűnnek, hiszen már úgyis meg vagyunk váltva (Galata 5:13).
Mindkét szélsőség rendkívül veszélyes, és eltorzítja az evangéliumról alkotott képet, amelyet ennek a bukott világnak közvetítünk.
Hogyan is néz ki a szabadság megélése…
„Ha Isten a mi osztályrészünk, és tényleg szabadok vagyunk, akkor szeretettel szolgálunk egymásnak. A szabadság olyan biztosan árad a szereteten keresztül, mint ahogy egy hegyi forrás vize a patakban. A Galatákhoz írt levél azért íródott, hogy megmutassa, hogyan válhatunk olyan hegyi forrássá, mely a szeretet vizével szolgálja a völgyet.” ~ John Piper
Láthatjátok, hogy a szabadság megélése nem velünk végződik, és nem is azokkal az áldásokkal, melyeket azáltal kapunk, hogy már nem vagyunk többé rabszolgák (Galata 4:7). Ha valóban megéljük a szabadságot, akkor az mások életébe is át fog áradni Krisztusra mutatva mindazok számára, akik gyönyörködnek benne.
Honnan tudhatjuk, hogy valaki ténylegesen megéli a keresztény szabadságot? Úgy, hogy olyanok és úgy SZERETNEK, mint Jézus…
„Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben! Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse! Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett. Szolgai formában élve a földön, még jobban megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig! Isten ezért mindenek fölé emelte, s olyan nevet adott neki, amely minden névnél hatalmasabb. Térdet hajt minden teremtmény Jézus nevére Mennyen és Földön, és föld alatt, s minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére.” ~ Filippi 2:3-11
Gyakran eszembe jut, hogy ha a világ figyel minket, Krisztus követőit, akkor vágynak-e arra, amit bennünk látnak?
Adjunk nekik egy kis ízelítőt azáltal, hogy jól szeretjük és szolgáljuk egymást!
Ez a szabadság igazi megélése az Atya Isten dicsőségére.
Az Ő lábainál,
Whitney
Fordította: Szabó Anna
Forrás: https://lovegodgreatly.com/what-freedom-living-looks-like/