“Aki az Örökkévalóhoz imádkozik, azt ő meghallgatja, és kimenti minden bajából. Közel van a megtört szívűekhez, és megmenti a reményvesztett lelkűeket.” (Zsoltárok 34:17-18)
Megtört szív – nincs talán olyan ember a Földön aki nem ismerné ezt a fogalmat. Sokan fizikailag is megtapasztalják ezt, ha hirtelen érzelmi stressz éri őket, például egy szerettünk halála is kiválthat szívrohamot, hirtelen szívhalált vagy stressz okozta kardiomiopátiát, más néven megtört szív szindrómát. De a legtöbb embernek ilyen súlyos következmények nélkül is összetörik a szíve, amikor csalódásban van része, kiábrándul vagy elveszti a reményt.
Az én szívem sokszor összetört már – volt mikor emberek, volt mikor helyzetek alakították úgy az életem, hogy elveszítettem a reményem. Édesapám elhagyta a családunkat mikor én még kisgyermek voltam. Édesanyám mindent próbált megadni nekünk – amiért nagyon hálás vagyok – de az apai szeretetet és védelmet nem tudta pótolni. Istenről akkor sokat még nem tudtam, így nem volt kihez meneküljek a fájdalmaimmal. Elkezdtem én kitölteni az űrt amit ez a veszteség okozott – majd egyik csalódás ért a másik után és már odáig eljutottam, hogy el akartam dobni az életem.
De akkor valami történt – lehajolt hozzám Isten és megérintett. Imádkoztam és a fenti igevers életbe lépett az én életemben is. Sajnos nem jól kerestem Istent és bár Ő próbált közel maradni hozzám, én nem tettem meg mindent a kapcsolatunkért. De Isten hűséges és nem mondott le rólam!
„Térjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim! Akkor kigyógyítalak titeket a hűtlenségből.” „Igen, hozzád jövünk, mert te vagy az Örökkévaló, te vagy Istenünk! (Jeremiás 3:22)
Csodálatos módon rám talált újra 19 évesen – erre egy párkapcsolati csalódást használt fel. Bár lázadással indult a megtérésem, rájöttem nem Isten a hibás a történtekért és hálás lehetek Neki, mert elvett valamit, ami igazán nem is volt az enyém soha és csak a káromra volt. Begyógyította az összes sebem és új élettel ajándékozott meg.
„Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel. (Ezékiel 34:16)
Nagyon sok idő kellett, amíg Isten igazán az Atyámmá vált és nem vetítettem ki rá a földi apai modellt. Betöltötte az űrt, ami már kicsi korom óta ott tátongott a szívemben és újra lett reményem! Amiért különösen hálás vagyok, hogy egy csodálatos férjjel ajándékozott meg, aki minden nap érezteti velem, hogy mennyire szeret és védelmez minden erejével – az Úr kárpótolt az elveszített évekért.
Ezzek az igeverssel szeretném befejezni a bizonyságtevésem és bátorítani titeket: “Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.” (Zsoltárok 22:6) Bízzunk az Úrban teljes szívünkből, keressük az Ő közelségét és újra visszatalál hozzánk a remény, mert hűséges Istenünk van – Aki soha el nem hagy bennünket.
Isten áldjon benneteket kedves testvérnőim,
Csilla
Csilla! Nagyon köszönöm ezt az őszinte és szívhez szóló bizonyságtételt! Hálás vagyok az életért, amit ma Istennel élsz! Dicsőség Neki, hogy Ő mindig utánunk jön!