1. hét / 3. nap – Megtörve és megváltva

“Aki az Örökkévalóhoz imádkozik, azt ő meghallgatja, és kimenti minden bajából. Közel van a megtört szívűekhez, és megmenti a reményvesztett lelkűeket.” (Zsoltárok 34:17-18)

Megtört szív – nincs talán olyan ember a Földön aki nem ismerné ezt a fogalmat. Sokan fizikailag is megtapasztalják ezt, ha hirtelen érzelmi stressz éri őket, például egy szerettünk halála is kiválthat szívrohamot, hirtelen szívhalált vagy stressz okozta kardiomiopátiát, más néven megtört szív szindrómát. De a legtöbb embernek ilyen súlyos következmények nélkül is összetörik a szíve, amikor csalódásban van része, kiábrándul vagy elveszti a reményt.

Az én szívem sokszor összetört már – volt mikor emberek, volt mikor helyzetek alakították úgy az életem, hogy elveszítettem a reményem. Édesapám elhagyta a családunkat mikor én még kisgyermek voltam. Édesanyám mindent próbált megadni nekünk – amiért nagyon hálás vagyok – de az apai szeretetet és védelmet nem tudta pótolni. Istenről akkor sokat még nem tudtam, így nem volt kihez meneküljek a fájdalmaimmal. Elkezdtem én kitölteni az űrt amit ez a veszteség okozott – majd egyik csalódás ért a másik után és már odáig eljutottam, hogy el akartam dobni az életem.

De akkor valami történt – lehajolt hozzám Isten és megérintett. Imádkoztam és a fenti igevers életbe lépett az én életemben is. Sajnos nem jól kerestem Istent és bár Ő próbált közel maradni hozzám, én nem tettem meg mindent a kapcsolatunkért. De Isten hűséges és nem mondott le rólam!

„Térjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim! Akkor kigyógyítalak titeket a hűtlenségből.” „Igen, hozzád jövünk, mert te vagy az Örökkévaló, te vagy Istenünk!  (Jeremiás 3:22)

Csodálatos módon rám talált újra 19 évesen – erre egy párkapcsolati csalódást használt fel. Bár lázadással indult a megtérésem, rájöttem nem Isten a hibás a történtekért és hálás lehetek Neki, mert elvett valamit, ami igazán nem is volt az enyém soha és csak a káromra volt. Begyógyította az összes sebem és új élettel ajándékozott meg.

„Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel. (Ezékiel 34:16)

Nagyon sok idő kellett, amíg Isten igazán az Atyámmá vált és nem vetítettem ki rá a földi apai modellt. Betöltötte az űrt, ami már kicsi korom óta ott tátongott a szívemben és újra lett reményem! Amiért különösen hálás vagyok, hogy egy csodálatos férjjel ajándékozott meg, aki minden nap érezteti velem, hogy mennyire szeret és védelmez minden erejével – az Úr kárpótolt az elveszített évekért.

Ezzek az igeverssel szeretném befejezni a bizonyságtevésem és bátorítani titeket: “Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.” (Zsoltárok 22:6) Bízzunk az Úrban teljes szívünkből, keressük az Ő közelségét és újra visszatalál hozzánk a remény, mert hűséges Istenünk van – Aki soha el nem hagy bennünket.

Isten áldjon benneteket kedves testvérnőim,

Csilla

Save

Save

Szintén kedvelheted

1 Comment

  1. Csilla! Nagyon köszönöm ezt az őszinte és szívhez szóló bizonyságtételt! Hálás vagyok az életért, amit ma Istennel élsz! Dicsőség Neki, hogy Ő mindig utánunk jön!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .