1. hét / 5. nap – A bölcsesség forrása: A bölcs ember féli…

„Az Örökkévaló tisztelete és félelme bölcsességre tanít, és a megtiszteltetést az alázatosság készíti elő.” Példabeszédek 15:33

Ha csatlakoztál hozzánk ebben a tanulmányban, akkor azt hiszem, joggal feltételezhetem, hogy szeretnél bölccsé válni. Arra vágysz, hogy a bölcsesség annyira a részeddé váljon, hogy kiáradjon az életedből a gondolataid, szavaid és tetteid által.

De abban is biztos vagyok, hogy mivel emberek vagyunk, ezért naponta elbukunk. Hányszor beszélünk dühösen, vagy a türelmetlenül? Hányszor viselkedünk úgy, mint egy bolond? Hányszor hagyjuk figyelmen kívül Isten tanácsainak keresését? És hányszor döntünk úgy, hogy egyszerűen csak nem hisszük el, amit a Biblia ír? Ezek mind a bölcsesség hiányáról árulkodnak.

Az ilyesfajta kudarcok és butaságok kétségbeeséshez vezethetnek, de ahelyett, hogy a bűntudatban fetrengenénk, bánjuk meg a bűneinket, és dicsérjük Jézust azért, mert kiállta Isten haragját helyettünk! Keljünk fel, poroljuk le magunkat, és örüljünk neki, hogy a mai egy új nap, hogy igazságban járjunk és bölcsességet tanuljunk.

Ezen a héten arra koncentrálunk, hogy mi a bölcsesség forrása, így a hét végén a Példabeszédek könyve 15. fejezetének a végét tanulmányozzuk.

A 32. vers szerint a bölcs ember megfogadja a figyelmeztetést. Tisztában van vele, hogy a figyelmeztetés által képes tanulni, változni és növekedni.

„Tanítsd a bölcset, és még bölcsebb lesz, tanácsold azt, aki igazságos, és tanul belőle!” Példabeszédek 9:9

Azok, akik elutasítják a helyreigazítást, akár az Ige, akár tanácsadás formájában érkezik is, bebizonyítják, hogy büszke szívűek. Ironikus ugyan, de ebből azt látjuk, hogy ők gyűlölik magukat (32. vers). Sokkal fontosabb számukra, hogy a saját szemükben igaznak bizonyuljanak, mint az, hogy Isten igaznak tartsa őket. Ha valaki nem szereti a bölcsességet, és nem fogadja el a szeretetteljes helyreigazítást (annak ellenére, hogy ez néha fájdalommal jár), az a lélek bántalmazásának egyik formája.

Ez az, amiért Isten félelme a bölcsesség kezdete. Az Isten iránti csodálat és tisztelet az, ami megváltoztatja a beszédünket és az életünket. Isten félelme továbbá egy mély szeretetet is generál az Ige irányába. Mennyire más az, amikor rájövünk, hogy egy olyan könyvet tartunk a kezünkben, melyben Isten bölcsességét találjuk meg leírva!

Az Ige szeretete nem csupán azt jelenti, hogy örömünket leljük benne, hanem azt is, hogy az abban leírtaknak engedelmeskedve élünk. Azok, akik félik az Örökkévalót jobban csodálják Őt, mint az embereket, jobban szeretik az Ő útjait, mint a sajátjukat, és készek szenvedni az Ő kedvéért ahelyett, hogy a kényelmet választanák a sajátjuk miatt.

És végül nem azokat emeli majd magasra az Úr, akik megalázzák magukat az Ige és az Ő útjai előtt, akik félik az Ő nevét? (Máté 23:12)

Az Isten félelme a bölcsesség kezdete, ez pedig azt jelenti, hogy célunknak kell tekintsük annak ápolását a mi szívünkben. Az Úr félelme nem olyasmi, amit összegyűjtünk, hanem olyan valami, ami a hittel együtt növekszik fel, miközben biblikusan kezdjük látni Istent és magunkat. Olvasd az Igét, higgy az Istennek, aki abban kijelenti magát, fogadd el az ígéreteit, és engedelmeskedj a parancsainak! Az Isten félelme csak így fog növekedni a szívedben.

Az Ézsaiás 11:2-3 egészen jól összefoglalja, hogy milyen eredménnyel jár ez az istenfélelem:

„.. akin megnyugszik az ÖRÖKKÉVALÓ Szelleme:

bölcsesség és értelem Szelleme, tanács és erő Szelleme,

az ÖRÖKKÉVALÓ ismeretének és tiszteletének Szelleme.

Az ÖRÖKKÉVALÓ tiszteletében és félelmében leli örömét. „

 

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/wise-man-fears/

Save

Save

Save

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .