„Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után.” Példabeszédek 3:5
Hitkurzusnak hívtuk. Minden nyáron felugrottam a buszra, hogy elkísérjek néhány lányt az ifinkből a nyári táborba. Egy óriási labdával röplabdáztak, és egy bezsírozott görögdinnye miatt birkóztak a tóban. Ezek a kalandvágyó lányok lehorzsolták magukat, de sosem adták fel. A hétvége utolsó programja a Hitkurzus volt. Mindegyik csapat versenybe szállt, hogy egy sor veszedelmes akadállyal nézzen szembe, melyek között szerepelt egy gigászi méretű fal megmászása, és egy sötét, koszos alagúton való átmászás.
Az utolsó akadály a Bizalmi Esés volt.
A lányok egyesével felmásztak a játszótér magas csúszdájának létrájára, majd a mellkasukon összekulcsolták a karjukat, és az ifjúság munkás bekötötte a szemüket. A csoport többi része a létra aljánál állt, és megfogva egymás kezét egy hálót alkottak, hogy elkapják a létrán álló bátor lányt.
A kihívás lényege az volt, hogy a lányok teljesen megbízzanak a csapattársaikban. Hátra kellett esniük, társaik védelmet nyújtó karjai közé. Néhány lánynak ehhez egy kevés bátorításra volt szüksége, így én általában oldalt álltam, és arcomon egy hatalmas mosollyal szurkoltam nekik: Ez az, meg tudod csinálni! Elkapunk!”
Be kell vallanom, hogy én az évek során egyetlen egyszer sem másztam fel a létrára.
Mindig az oldalvonalon álltam, és figyeltem.
A puszta gondolat, hogy hátraessek, egyszerűen elrettentett.
Amikor elkezdtem a Példabeszédek 3:5-6-ot tanulmányozni felfedeztem, hogy az eredeti héber szövegben itt a „bizalom” szó egy kiszolgáltatott, leborult szolga képét tárja elénk, aki a gazdája parancsára vár. Valamire vagy valakire „támaszkodni” annyit tesz, mint benne „megpihenni”, ahhoz „ragaszkodni”, „teljesen attól függeni”. Gondolatban azonnal visszatértem azokhoz a nyarakhoz, amikor a létra lábánál állva voltam tanúja, hogy valaki más éppen megtapasztalja azt, amire én annyira elkeseredetten vágytam.
Meg akarom ismerni Istent. Mindennél jobban vágyom arra, hogy hátradőlhessek az Ő karjaiba, és tökéletesen átadjam lényem minden egyes részét az Ő gondoskodásának.
De néha nehéz elengedni magam. Ott állok egy képzeletbeli létra tetején, és reszketek a félelemtől. Egyszerűen képtelen vagyok beadni a derekam. Amit az Atya kér tőlem, az teljesen lehetetlennek tűnik. Sokkal szívesebben állnék az oldalvonalon valaki másnak szurkolva, míg én szilárd talajon maradok.
A győzelmes, hitben megélt élet feltétele a Mennyei Atyára való teljes támaszkodás. Ezen a héten arra kérem Őt, hogy segítsen valóban megélni ezeket az igeverseket, ne csak a hűtőm ajtaján díszelegjenek a többi mágnessel együtt.
Ebben az évben nagyon sok akadállyal fogunk szembesülni a hitéletünkben, bízzuk tehát magunkat Isten Igéjének bölcsességére. Higgyük el, hogy a mi Vezetőnk olyan módokon munkálkodik, amelyeket mi nem látunk.
Ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, akkor Ő megígérte, hogy „egyengetni fogja ösvényeinket”. Adrian Rogers tiszteletes szerint ez azt jelenti, hogy Isten „úthengerrel megy előttünk, és úgy fogja megtisztítani az utat”.
Ne maradj az oldalvonalon! Teljes mértékben megbízhatsz a te Hűséges Istenedben, mert Ő minden alkalommal el fog kapni.
Hitben maradva,
Lyli
Micsoda kiváltság Lyli Dunbar (SZNI mentor és a Bátorító csapat egyike) írását olvasni ma a blogon! Lyli szeret a férjével utazgatni, megismerni nőket a bibliatanulmányokon keresztül, és túl sok könyvet olvasni. Tanítvány, feleség, oktató és mentor: Lyli csak egy lány, aki szeretne megmaradni a hitben nap mint nap.
Fordította: Szabó Anna
Forrás: http://lovegodgreatly.com/wise-man-fears/