Amikor Isten azt mondja: “nem”



A mai igerészünk egy olyan szakasz, ami közel áll hozzám és kedves a szívemnek.
Egy egy olyan téma, amit nehéz megértenünk… Isten néha “Nem”-mel válaszol az imáinkra.
Miért is ne adná meg egy szerető Isten a gyermekeinek, amit kérnek?
Azt olvastuk múlt héten, hogy Isten nagylelkű és tudja hogyan adjon jó ajándékokat a gyermekeinek… elsőre ez a szakasz ellenkezni látszik ezzel az igazsággal…. És tényleg?
Az Igéből tudjuk, hogy Isten jó. Ő a szeretet, és az Ő útjai nem a mi útjaink. Mégis, sokan küszködünk amikor meg akarjuk érteni, hogy Isten miért mozdul egy helyzetben, máskor pedig miért nem. Miért dönt úgy, hogy meggyógyítja őt, de engem nem? Miért mond egy szerető Atya “nemet” a gyermekeinek, amikor kiáltanak hozzá, könyörögve azért, hogy elvegyen egy bizonyos “tövist”, ami ott van az életükben.
Amikor olyan szemmel és szívvel nézünk ezekre ezekre a helyzetekre, hogy az “itt és most”-ra koncentrálunk, akkor nehéz megérteni ezt. Emiatt kell változtatnunk a látásmódunkon, azon, hogy mire fókuszálunk.
Minden egyes “nem” mögött ami Istentől jön, van valami NAGYSZERŰBB, amit  gyermekeinek tartogat.
Igen, Isten nagylelkű és egy csodálatos Atya, aki ellátja a gyermekeit jó ajándékokkal. Amikor úgy dönt, hogy “nemmel” válaszol, bíznunk kell abban, hogy Istennél valami nagyszerűbb van félretéve nekünk – valami amit nem tudunk sem megérteni, sem elképzelni – valami, amin csak át kell mennünk, hittel és engedelmességgel.
Tudok egy, s mást a “tövisről a testemben” és a könyörgésről Istennek… KÖNYÖRÖGTEM ÉVEKIG, hogy tüntesse el.  Amikor olvasom a 2. Korintus 12:7-10-et, fáj a szívem Pálért, és együtt tudok érezni azzal, ahogy esedezik Istennek.
Nem tudhatjuk biztosan mi volt Pál tövise, de bármi is volt, hatással volt a szolgálatára.
Az Ő látásmódja szerint imádkozni azért, hogy ez a “tövis” elvétessen tőle, egy jó dolog volt. Segített volna neki, még hatékonyabbnak lenni a szolgálatában, abban, hogy még többeket elérhessen, az evangélium hirdetésében… “Ez nem egy jó dolog?”  Biztos vagyok benne, hogy megkérdezte ezt Istentől az imáiban.
Isten válasza mégis a “Nem” volt.
 “Nem”, mert Istennek egy nagyobb terve volt ezzel a “tövissel”.

Pál a “tövise” miatt, olyan emberből, akinek nagy volt az önbizalma, Istentől függő emberré vált.
Pál a “tövisén” keresztül, nagyobb kegyelmet hívott elő, és az együttérző képessége is növekedett – olyan képességek ezek, amikre mérhetetlen sokat segít abban, hogy szeretni tudjuk és fel tudjuk építeni Krisztus testét. Ezen a “tövisen” keresztül, Pál kifejlesztett egy erősebb jellemet és igazi alázatot, ahogyan teljes szívvel szolgálta Istent, tudva, hogy nem ő cselekszik, hanem “Krisztus munkálkodik rajta keresztül.”
És mi volt az eredménye annak, hogy Isten engedte ezt a “tövist” Pál életében? Az emberek körülötte jobban tudtál látni Jézust rajta keresztül. A tövis miatt, Isten erejét mutatta be Pál élete.
Hát nem ez a legfőbb cél az életünkben? Hogy akik körülöttünk élnek, ne minket lássanak, hanem Jézust?
Hogy Jézus felemelkedjen, és mi alább szálljunk.
Az én “tövisem” a tanulási nehézségem. Az Isten szeret téged könyvemben többet is megosztok erről, amit Sally Clarkson-nak közösen írtunk. De Pálhoz hasonlóan megértem milyen érzés az, amikor könyörgök Istenhez, hogy tüntesse el a “tövist” az életemből.
És megértem milyen érzéssel jár, amikor a válasz az, hogy “nem”.
Évekig nem tudtam megérteni miért engedi meg Isten, hogy tanulási nehézségeim legyenek. Hatalmas módon akartam Őt szolgálni de összetörtnek, sérültnek és használhatatlannak éreztem magam.
Had legyek őszinte veletek, túl sok évet töltöttem azzal, hogy hittem ezeknek a hazugságoknak.
Semmi sem lehet távolabb az igazságtól.
Nem számít a múltad és  nem számítanak a hibáid, amikor Jézusnak adod az életed. A Biblia azt mondja, hogy a régi elmúlt és új élet vette át a helyét. Isten szakértő az összetört életek meggyógyításában és a hamuból gyöngyszem formálásában. Sosem lehetsz túl összetört, sérült, vagy használhatatlan Isten számára.
Mint ahogy Pál is, az évek során én is megtanultam, hogy egy nagyobb cél van az én “tövisemben” is. Bár még mindig nem szeretem, tanulom elfogadni a “tövisemet”, mert dicsőséget hoz az én Atyámnak, amiatt, hogy ezen keresztül a barátaim, és a körülöttem élők jobban láthatják Istent munkálkodni az életemben.
Minden kétséget kizáróan tudom, hogy nem tudnám vezetni ezt a szolgálatot nélküle. Minden reggel a térdemre hullok mielőtt elhagynám a hálószobámat és könyörgöm Istennek, hogy dolgozzon rajtam keresztül… a gyengeségeimen keresztül. Teljesen rászorulok és semmi vagyok nélküle. Tehát bár gyenge vagyok, Ő erőssé tesz engem. 


“Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” 2 Kor.12:9

Tehát mi a következménye a gyengeségemnek? Hogy igazán dicsekedhetek Istennel! Isten az, aki munkálkodik és hoz bármi jót ki az életemből, vagy ebből a szolgálatból… ez mind MIATTA VAN!
Az életem az ő dicsőségéért van.

“Ezért boldogan dicsekszem a gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem….mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős.” 2 Kor. 12:10
Tehát, ha Isten úgy dönt, hogy “nemmel” válaszol  az imáimra és enged “töviseket” maradni az életemben, akkor én bízni fogok benne, tudva, hogy nála van valami nagyszerűbb eltéve a számomra.
Várni fogom az Urat!

7. heti kihívás: 
Ezen a héten arról fogunk olvasni, hogy Isten milyen különböző módon válaszolja meg imáinkat. Szánj időt ezen a héten arra, hogy feljegyezd – akár a Növekedés Ima Által naplódba, vagy bármelyik másik naplódba / jegyzetfüzetedbe, hogy Isten hogyan munkálkodott az életedben, amikor Isten valamire “nemet” mondott, mi volt a legnagyobb haszna annak, ami az Ő “nem” válasza miatt történt?
Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .