Átkozó imák

“Körülvettek ellenségeim, és fejüket emelik. Rájuk szakadjon mindaz a gonosz, amit ellenem terveztek!” (Zsoltárok 140:9)

Amikor igazi igazságtalanságot látok, az egyben elszomorít és fel is dühít. Ha valaki igazán borzasztó dolgot tenne a gyermekeimmel vagy a férjemmel, szívesen látnám keresztre feszítve. Amikor látom, hogy milyen rettenetes dolgok történnek a világban, aztán elolvasom ezeket az átkozódó igeverseket, szeretném visszhangozni Dávid szavait azok ellen, akik ilyen gonoszak. De azt is tudom, hogy szeretnem kell ellenségeimet és imádkoznom kell azokért, akik üldöznek engem (Mt. 5:44). Ellentmondásosak bennem ezek az érzések. Mit tegyek ezekkel az érzésekkel és hogyan kellene olvasnom és reagálnom a hasonlóan sötét zsoltárokhoz?

Mindig nagy segítség, ha egy definícióval kezdjük. Melyek az átkozódó imák?

Az átkozódó ima ítéletet, vagy káromlást hív valakinek az ellensége ellen, vagy Isten ellenségei ellen.

Az egész Bibliában találhatunk ilyen ítélkező vagy átkozódó imát. A leghíresebbek azok, amelyeket a zsoltárokban találunk (Zsoltárok 7 / 35 / 58 / 59 / 69 / 83 / 109 / 137 / 139). Azt is láthatjuk, hogy Mózes azt kéri az Úrtól, hogy szórja szét ellenségeit, fussanak el a félelemtől (4. Mózes 10:35). Debóra azért imádkozik, hogy Isten összes ellensége vesszen el (Bírák 17:18).

Néhány tudós azt mondja, hogy még Pál is használt ilyen átkokat azok ellen, akik nem szerették Istent. Egy példát látunk erre az 1. Kor. 16:22-ben:

“Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Urunk, jöjj el!”

Ezeket az átkozott imákat nem szabad egy vállrándítással elintézni, mondván ezek érdekes részek, menjünk tovább. Helyette inkább engedjük, hogy ezek az igeversek felvessenek bennünk nehéz kérdéseket: szabad rosszat, pusztulást kívánni egy másik embernek?  Ez nagyon gonosz, bosszúálló dolognak tűnik, ahelyett, hogy kedves és szerető módon viselkednénk.

És mi van a Máté 5:44-el, ahol azt olvassuk, hogy szeressük ellenségeinket? És hogyan származik Istennek dicsőség ezeken az imákon keresztül? Hadd tegyek néhány megjegyzést.

1. Az átkozódó imák hatalmas igazságtalanságok ellen irányulnak, nem kis apró-cseprő dolgok miatt születtek.

Dávid és a többiek nem azért kérték Istent, hogy pusztítsa el azokat az embereket, mert unalmasak, kellemetlenek vagy sértőek voltak. Ezeket az imákat akkor mondták el, amikor az egész nemzetet üldözték, gyötörték, amikor Isten nevét szidalmazták, amikor a hívőket megölték a hitük miatt.

2. Az átkozó imák arra kérik Istent, hogy lépjen közbe, amikor senki más nem fog, vagy nem tud.

Ilyen ítéletre hívás akkor történt, amikor nem az igazság győzedelmeskedett az életben és ártatlanokon követtek volna el erőszakot és zsarnokságot.

3. Az átkozódó imák megmutatják nekünk a gonosztól való szabadulás szükségét és ennél fogva azt, milyen nagy szükségünk van a Megváltóra.

Ezek az átkok bemutatják a világ veszélyességét és rosszindulatát, azt a szükségletet, hogy az igazságnak kellene uralkodnia. Éhessé kell tennie bennünket arra, hogy legyen meg Isten akarata.

4. Az átkozódó imákat nem a bosszú vezéreli, hanem az igazság utáni mély vágy.

Különbség van a követelés és a bosszúvágy között. Dávid sosem azért imádkozott, hogy ő maga intézze az ítélet végrehajtását. Az imái mindig arról szóltak, hogy Isten tegye meg ezt érte, gyakran használva drámai, vagy akár túlzó nyelvezetet.

Kell-e nekünk így imádkoznunk? Talán néhány körülmény esetén kérnünk kell Istent, hogy lépjen közbe drámai módon.

Mindannyiunkat hálára és irgalomra kellene indítson, mikor arra emlékszünk, hogy Isten haragja nem rég még a mi fejünk fölött is ott tornyosult.

Régen Isten ellenségei voltunk, de Jézus kegyelmet gyakorolt felénk, elvette büntetésünket, hogy minket megmentsen. Miközben mi azt akarjuk, hogy az igazság uralkodjon, legfőbb célunknak annak kellene inkább lennie, hogy még azok is, akiket mi a legbűnösebbnek tartunk, megmentettek legyenek. Ez jelenti igazán az ellenségünk szeretetét.

Ez volt a zsoltáros célja is a Zsoltárok 83:16-18-ban:

“Borítsa szégyen az arcukat,    hogy hozzád forduljanak, Örökkévaló,    s hogy téged keressenek!Szégyenüljenek meg, rettegjenek örökké,    alázd meg, és pusztítsd el őket végleg!Tudják meg, hogy egyedül te vagy az Isten!    Értsék meg, hogy te vagy az Örökkévaló!Tudják meg, hogy Felséges vagy    az egész Földön!”

Sok nyomorúság van, ami körülveszi ezeket az átkozódó imákat. Amikor azokra a keresztényekre gondolunk, akiket a hitük miatt üldöztek, legszívesebben azt kérném Istentől, hogy küldjön tűzesőt és kénköves esőt a gonoszok fejére. Hiszem, hogy megköszönhetjük Istennek azt, hogy Ő megígérte, hogy a maga idejében bosszút fog állni azokért a dolgokért, amit az ő gyermekei ellen követtek el. És tökéletesen fogja véghezvinni ezt is.

Azért imádkozzunk, hogy Isten jöjjön vissza és a gonoszság és a fájdalom (az összes formájában) szűnjön meg, békesség és igazság borítsa el a földet. De addig is arra kaptunk elhívást, hogy “még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket!” (Róma 12:14), és “…ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.” (Róma 12:19).

Jézusra nézve:

Forrás: http://www.lovegodgreatly.com/prayersofcurses/
Fordította: Pfaff Mária

Szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .